Magyarként Angliában

Magyarként Angliában

Ezek a fura angolok

2022. február 05. - Kozma Gábor

Országot váltani nem könnyű dolog. Fel kell lelkileg készülnöd arra, hogy egy más típusú közeg fog körbevenni. Mondhatnám, hogy más kultúra, de az angol nem áll olyan messze tőlünk, mint mondjuk egy polinéz, szóval ezt a szóhasználatot kerülném.

Idővel mindent meg lehet szokni vagy alkalmazkodni hozzá. Most sztorizni fogok arról, hogy milyen furcsaságokkal találkoztam itt, ami eltér a magyartól vagy legalábbis számomra nem megszokott, pozitív és negatív értelemben is.

1. Köszönés

Az angolok roppant udvariasak. Ez megjelenik a köszönésben is, ami náluk jellemzően a: hogy vagy? (How are you?, How is going? vagy szlengesen Hiya?) Mikor először tette fel nekem valaki ezt a kérdést, akkor elkezdtem ténylegesen válaszolni rá, ahogy ezt otthon szoktuk, de csak nézett rám tök furán, és azzal a lendülettel ott is hagyott. Egy magyar kollégám magyarázta el, hogy erre csak röviden szoktak reagálni, és általában azt, hogy: megvagyok (Not too bad). Azóta, ha otthon rákérdezek egy ismerősre, mindig magamban mosolygok, hogy ha hosszan meséli, hogy van.

2. Kövesd a szabályokat

Tipikus magyar szokás, hogy mindig keressük a kiskapukat. Na ezt itt felejtsd. Az angol roppant szabálykövető nép. Emlékszem, hogy mikor megkaptam itt az első állásomat, akkor pár nap után elkezdtem ostromolni az angol főnökömet, hogy ezt meg azt a dolgot lehetne másképp, jobban, okosabban csinálni. Csak nézett rám értetlenül, nem értette, hogy minek változtatni működő, megszokott dolgokon. Mindenre volt kidolgozott szabály, az én dolgom az, hogy azokat kövessem, na jó munkát. Azóta leszoktam, hogy itt szabályokat akarjak megváltoztatni, felesleges egy angolnál erőlködni.

3. A hatóság nem ellened van

 Mivel otthon vállalkozó voltam jó hosszú ideig, így kialakult bennem, hogy ha egy hatóságtól levelet kaptam, az jót nem jelent. Több mint egy éve voltam itt kint, amikor jött egy hivatalos levél az angol APEH-től. Rögtön elkapott a gyomorideg, mi a fenét akarhatnak tőlem. Gyorsan lepergett előttem életem filmje. Hiába gondolkodtam rajta, én itt biztos, hogy semmi szabálytalanságot nem követtem el, mint hivatalosan bejelentett alkalmazott. Két nap után volt bátorságom kinyitni a levelet. Majd mikor elolvastam, le is ültem hirtelen. Ugyanis megköszönték, hogy adómmal támogattam az angol költségvetést, leírták, hogy mennyit fizettem be a kasszába és - figyelj! - elszámoltak velem pennyre pontosan, hogy mire költötték el a pénzt.

4. Udvariasság

Ahogy fent említettem, az udvariasság itt alap. Bármilyen végzettségű, iskolázottságú emberrel beszélsz ezt mindig érezni fogod. Viszont két hely van, ahol ez nem igaz. A Parlament és a közlekedés. Előbbiről nem beszélnék, mutatja minden nap a BBC, borzalmas. Az utóbbinál viszont, ha nagy ritkán autót vezetek Angliában, akkor rendszeresen látom, hogy rázzák az öklüket, dudálnak, dühöngenek az autóikban az angolok. Ha át akarok menni a zebrán, egyáltalán nem biztos, hogy megállnak, szóval jobb óvatosnak lenni. A vezetési stílusuk is kb. olyan dél-olasz. 

A másik dolog, ami nagyon meglepő, hogy mindenért bocsánatot kérnek. Akkor is, ha én lépek a lábukra, hogy aztán sűrű bocsánatkérések közepette még kellemetlenebbül érezzem magam.

A túlzott udvariasságról egyszer azt hallottam, hogy az a másik lenézése. Ezt nem tudom, de hogy egy angoltól nem fogod megtudni, hogy egy adott dologról ténylegesen mi a véleménye, az biztos. Ezt nehéz megszokni egy magyarnak, mi mondjuk a magunkét bele az arcba. Az ő szemszögükből ez roppant faragatlan szokás, én mégis maradok a magunkénál.

5. Ellenőrizd vissza önmagad

Ezt ők egyszerűen úgy mondják, hogy: double check. Ha elkészültél egy munkával, mielőtt kiadod a kezedből, nézz át mindent újra, ellenőrizd le önmagad. Ezt itt tanultam meg, és már teljesen természetes számomra. Hányszor látok nagy magyar híroldalakon elütési hibát, amit nem csak én, hanem több ezer ember ugyanúgy észrevesz, csak az nem, aki írta. Miért? Mert nem vette a fáradságot, hogy újra elolvassa a cikket, mielőtt kiposztolta. Mennyi problémától óvnánk meg magunkat, ha alkalmaznánk ezt az egyszerű szokást.

6. Gyereksétáltatás

Két dolgot láttam itt, amit otthon nem. Az egyik a gyerekekre kötött póráz. Jó, nem a nyakukra kötik, hanem a derekukra, de akkor is tök fura nekem, hogy úgy sétáltatnak egy gyereket, mint egy kiskutyát. A másik, hogy 4-5 éves forma gyerekeket is még babakocsiban tolnak. Szegény gyerek keze-lába már kilóg belőle, mert már rég kinőtte, de azért a szülők majomszeretettel tologatják nem kicsi csemetéjüket, nehogy elfáradjon.

7. Ünneplés

Vegyünk egy II. Világháborús megemlékezést. A királynő rövid beszédet mond. Szigorúan a hősökről, az akkori eseményekről, a példamutató helytállásról beszél, emlékezik. A beszéd után megkoszorúzza az emlékművet. Őt követik a kormány tagjai, a Parlament delegációja, a pártok vezetői, katonai vezetők, civil szervezetek képviselői és a közemberek. Nincsenek aktuálpolitikai szónoklatok, azokra ott a Parlament, a média vagy a  pártrendezvények. Mindenki ott van, senki se ünnepel külön nyolc helyszínen. A II. Világháborús veteránok mellett megjelennek az utána következő háborúk veteránjai is és a megemlékezés után mindenki a kezüket szorongatja és hálálkodik, hogy megköszönje a hazájukért tett szolgálataikat. Ezt nevezem én méltó ünneplésnek, követendő példa. 

8. A királynő

II. Erzsébet királynő 1952 óta van a trónon, tehát 70 éve. Ezzel ő a leghosszabb ideje uralkodó királynő az angol történelemben. (A világcsúcstartó XIV. Lajos a 72 évével a trónon, de hát ő francia.) Köztiszteletben áll, de nem azért, mert törvény tiltja, hogy bárki kritizálja vagy szidja, hanem mert alattvalói tényleg tisztelik és szeretik. Ilyen fokú elismerést én nem tapasztaltam Magyarországon semmilyen közéleti szereplővel kapcsolatban sem. Talán a szerepét abban látom a legjobban betöltve, hogy hihetetlen stabilitást teremt politikai, közjogi, és erkölcsi értelemben. Ritkán szólal meg, aktuálpolitikai ügyekben soha, de megszólalásaival mindig egyfajta irányt mutat és az angolok nemzeti öntudatát erősíti.  

9. Legénybúcsú

Mikor hazautazom, szinte alig van olyan járat, hogy angol fiatalemberek egy csoportja ne jelenne meg, elkísérve egy barátjukat legénybúcsúzni Magyarországra. Emlékezetes marad, mikor a vőlegény, aki ilyenkor mindig valami nagyon vicces ruhában jelenik meg, légiutaskísérő hölgynek öltözve, magassarkúban, kirúzsozva, szőke hosszú hajú parókában tipegett be, nem kis derültséget kiváltva az utasokból. A kb. 15 fős baráti társaság az út feléig megitta a repülő teljes alkohol készletét, evvel együtt emelve a hangerőt, amibe egy kis éneklés is belefért. Na ezen az úton nem aludt senki. Viszont mikor megérkeztünk Budapestre és végre kinyitották a repülő ajtajait, akkor megcsapott mindenkit a 39 fokos nyári hőség. A fiatalok alig tudtak leszállni a repülőről, ott tántorogtak a forró betonon. A többi utas, köztük én is, meg rajtuk röhögött. Kint a terminál előtt ott várta őket egy hosszú limuzin, ami mellett föl-alá rohangált idegesen a rendezvényszervező hölgy, hogy hol vannak már a kliensei. Nem vártam meg a döbbent arcát.

10. Légy megbízható, megéri

Hirtelen három olyan eset jut eszembe, amikor biztos, hogy az ember előéletét leellenőrzik Angliában. Az egyik a szállás keresésnél, mikor az előző helyről kérnek tőled egy referencia levelet, amit a bérbeadó állít ki és amiben leírja, hogy milyen albérlő voltál.  A másik a munkahely váltásnál van, amikor biztos, hogy fel fogják hívni az előző munkahelyet, hogy érdeklődjenek az ottani munkavégzésedről, vagy, hogy miért lettél mondjuk kirúgva. Szóval, akit esetleg lopáson kaptak, az jó eséllyel nehezen fog új munkát találni. A harmadik azt úgy hívják, hogy credit check és ez a banki ügyintézésnél jelenthet előnyt. Leellenőrzik, hogy mennyire vagy pontos hiteltörlesztő, illetve a bankod milyen bankkártya hitel limitet állapított meg neked. Minél jobb a credit check-ed, annál nagyobb hitelre vagy jogosult. Szóval megéri megbízhatónak lenni. 

11. Időjárás

Még él a sztereotípia a ködös, esős Albionról. Lehet, hogy 50 éve így volt, de ez mára jelentősen megváltozott, ahogy mindenhol a világon a klíma változik. A legnagyobb különbséget a napsütés hiányában látom Magyarországhoz képest. Ez főleg télen van így, sokszor hetekig nem látni a napot, és ez nagyon frusztráló. Mikor jövök repülővel, akkor rendszerint Franciaország partjaitól elindul az egybefüggő felhőpaplan és akkor már tudom, hogy Anglia felé értünk. 

Még van az esővel kapcsolatban is két különbség, amit észrevettem. Az egyik ez a nagyon apró, szinte ködszitálásszerű eső, amiről először azt gondolod, hogy ez semmi, de kb. 5 perc alatt bőrig ázol. A másik, hogy ha otthon ömlik az eső, akkor pontosan tudom, hogy ennek hamar vége lesz. Na itt van, hogy egész nap nyomja, mintha a dézsából öntenék.

Ha itt reggel napsütésben indulsz el, akkor nem lehetsz benne biztos, hogy nem fogsz bőrig ázni egy óra múlva. Nem véletlen, hogy az angoloknak az egyik kedvenc témája az időjárás. A másik meg persze a foci.

12. Pub-kultúra

Gondban vagyok, hogy a pub szót, hogy lehetne lefordítani magyarra. Mert ha azt mondom, hogy kocsma, akkor arról az jut az eszembe, hogy egy italmérés, ahol emberek, főleg férfiak miközben megváltják a világot, aközben csúnyán leisszák magukat. Na ez itt is megvan, csak azzal a különbséggel, hogy rendkívül kultúrált körülmények között, de vegyesen nők és férfiak cseverésznek ital mellett, sokszor zenei körítéssel a háttérben és mindig van biztonsági ember, aki a magáról megfelelő embereket kitessékeli egy kis levegőzésre. Sok esetben ezek a helyek délelőttönként családokat fogadnak reggeliző vagy ebédelő helyként. A helyi rock, pop bandáknak is jó lehetőség egy itteni fellépés, sok esetben komoly karriert elindítva az angol zenei életben. Focimeccsek idején viszont jobb elkerülni ezeket a helyeket, főleg, ha az angol válogatott veszt.

13. Házak, lakások

Mivel roppant drágák a telkek, ezért érthető, hogy az otthon megszokott méretekhez képest itt jóval kisebbek is. Viszont kis telken kisebb házat lehet építeni, abban pedig kisebb szobák férnek el. Tipikus eset, hogy amikor albérletet kerestem, akkor az elsőnek megpillantott szobára mondtam, hogy ez egy háló, de az ingatlanügynök kijavított, hogy az a nappali. Egy kollégám, úgy hívja az angol házakat, hogy babaházak. Nem csak az alapterületük kicsi, de a belmagasságuk is. 

Talán a legfurcsább dolog, hogy még új építésű lakásokban is a mosdón külön van a hideg- és a melegvizes csap. Mintha a keverőcsapról nem akarnának tudomást venni. Kifejezetten utálatos kézmosásánál a kézfejet szaunáztatni, hideg víz, meleg víz, hideg víz, meleg víz. Fogmosás csak pohárral. A borotválkozásról ne is beszéljünk.

14. Boltban

Két meglepő dolgot tapasztaltam, főleg élelmiszerboltban. Az egyik, hogy ha csak néhány termék van a kosaradban, akkor az előtted lévők szinte mindig előreküldenek a sor elejére, hogy ne kelljen kiállnod néhány nagy bevásárlást a kasszánál. Ez nagyon kedves és udvarias szokás. A másik, amit csak nőknél láttam ez a hálóköntösben-pizsamában-hálópapucsban bevásárlás. Mintha két perce még aludtak volna, majd felültek az ágyban, 'Jesszus le kell szaladnom tejért' és úgy, ahogy kidobta őket az ágy, lejönnek bevásárolni. Persze azért egy kis sminket feldobnak előtte.

  

Azt hiszem egyenlőre elég ennyi felsorolás, bár ismerve magamat, ahogy lezárom ezt a posztot még fog eszembe jutni pár dolog. Egy biztos, ha turista vagy, esetleg itt élsz, Anglia mindig tud meglepetéssel szolgálni.

A poszt írója az 'Angol, ami neked biztosan kell!' nyelvkönyv társszerzője.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://essentialenglish.blog.hu/api/trackback/id/tr6417181006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása