Vásárhelyi Győző, vagy ahogy a világ megismerte Victor Vasarely, grafikus, festő, szobrász, az op-art mestere Pécsett született 1906-ban. Tanulmányait Budapesten végzi, francia és német nyelven tanul és felső kereskedelmi érettségi bizonyítványt szerez. 1922-től a Podolini-Volkmann Artúr szabadiskoláját látogatja, ahol megismerkedik a hagyományos akadémikus festészet alapjaival.

1. érintés

Ági néni egy nagy, színes albummal a hóna alatt jött be rajzórát tartani. 

- Gyerekek, ma egy különleges művésszel foglak titeket megismertetni, egy magyar származású festővel, Victor Vasarely-vel, aki Franciaországban él és dolgozik. Hoztam nektek egy albumot, amiből egy művét kiválasztva, azt az órán elkészíthetitek. 

Odasereglettünk a kinyitott album köré és kíváncsian lapozgattuk a színes oldalakat. Már az első pillanatban elvarázsolt az a világ, amit ott láttam. A teret ábrázolta két dimenzióban, játszva az optikai csalódásokkal, végtelenféle megoldással és precizitással. Ez volt az első találkozásom a művészettel, 11 évesen.

Egy olyan művét választottam, ami rombuszokból állt, három  soron egymással párhuzamosan futottak, majd mellé pont ellenkező irányban futott újfent három sornyi és az egyes mezők színei a sötétkéktől a világoskékig halványultak, és az egész mű fekete alapra készült. A rombuszok felszerkesztésében segített Ági néni, de a színeket már én kevertem ki és festettem meg. Kezdtem a sötétkéktől, amibe mindig kevertem egy kis fehéret, így haladva a világosabb mezőkig. A végén festettem körbe a rombuszokat a fekete mezővel. Ott volt előttem Vasarely egyik műve, és ugyanúgy átjött a varázsa, mint az album képeiről. Alig lettem kész, mikor Ági néni vállam felett áthajolva egy nagy piros 5-öst írt a festményem aljára.

Iskolából hazafelé beugrottam a könyvtárba és kikölcsönöztem egy Vasarely albumot és alig vártam, hogy hazaérjek vele. Műbőr iskolatáskám repült az íróasztalom mellé és hasra vetve magamat az ágyon, láblóbálás közepette lapozgattam azt. Kezemmel néha megtapintottam az oldalakat, hogy tényleg nem domborúak vagy homorúak, ahogy a művek sugallták.

Apám jött haza nemsokára és megállva az ajtóban nézte, hogy mit csinálok.

- Apu, elviszel engem egy Vasarely kiállításra?

- Miért pont arra?

- Mert tudod, Vasarely ... a barátom.

Láttam apám szemét mosolyra húzódni a cigarettafüst mögött és tudtam, hogy nyert ügyem van.

1925-től nappal segédkönyvelőként dolgozik egy gyógyszergyárban és este az orvosi egyetemre jár, amit két év után otthagy. Munkahelyétől reklámgrafikai megbízásokat kap. 1929-ben csatlakozik Bortnyik Sándor Műhelyéhez, ahol megismerkedik a tipográfiával, modern design-nal, illetve a kor haladó stílusirányzataival, a Bauhaus-zal, az avantgárddal, dadaizmussal, szürrealizmussal, futurizmussal, konstruktivizmussal és mindezen stílusok képviselőivel. 

2. érintés

A pécsi Vasarely múzeumba, mint egy szentélybe léptem be. Több mint 3 órát nézelődtem, csodálkoztam, elmélkedtem. Apám már javában szívta kint a cigarettáját, mikor boldogan rohantam ki hozzá egy albummal a kezemben.

- Drága édes Apucikám, vedd meg nekem ezt a Vasarely könyvet kérlek! Nem kell nekem semmi más szülinapomra, csak ez.

Apám komótosan kezébe vette és elkezdte lapozni.

- De ha nincs kifizetve, akkor hogy hoztad ki a múzeumból?

- Azt mondtam a pénztárosnéninek, hogy mindjárt bemész és kifizeted.

Apámnak villant a szeme, de most kicsit idegesen. Aznap az album lapozgatása közben aludtam el.

1930-ban az Iparművészeti Múzeum Könyv- és Reklámművészeti kiállításán a Bortnyik tanítványokkal mutatkozik be. Még ebben az évben Párizsba költözik, ahol elveszi Spinner Klárát, akitől később két fia születik. Francia nyomdáknak dolgozik, illetve orvosi kiadványok reklámmellékleteit készíti. 1933-ban, a budapesti Ernst Múzeumban bemutatja a francia megbízásokra készített munkáit.

3. érintés

Munkára hívtak egy családi házhoz Budapest külső kerületébe. Hatalmas telek, saját aszfaltozott bekötőút,  teniszpályák, kastélyszerű ház. Az újonnan elkészült fedett uszoda burkolatait kellett kivitelezni, majdnem rutinmunka. Mikor elkészültünk, a számla kiállításához behívott a tulaj a nappaliba. Panaszkodott, hogy otthagyta az asszony és hogy nézzek körbe, ezeket az ócska képeket vetette meg vele anno. Mintha egy igényesen kivitelezett múzeumi tárlatot néztem volna, csupa-csupa eredeti, szignózott Vasarely kép lógott a falakon. Együtt éreztem a hölggyel. 

1942-től képzőművészeti alkotásokat is készít. Korai műveiben még a perspektivikus és a figurális ábrázolás jelenik meg. Párizsban megismerkedik Denis Renével, aki divatszalonját átalakítva, 1944-ben művészeti galériát nyit, ahol Vasarely első önálló kiállításán mutatkozik be a francia közönségnek. Később ezen időszakában készült munkáit tévútnak minősíti. 1946-tól fordul teljesen a geometrikus absztrakt irányába.

4. érintés

Kellemes délutáni séta Debrecen belvárosában családdal. Már túl voltunk egy fürdőzős napon, cukrászdán. A Nagytemplom közelében egy kirakatban hirtelen rám köszönt egy eredeti, szignózott Vasarely szerigráfia. Régiség bolt, vasárnap zárva. Néztem, néztem a képet, elbűvölt. Csak rá kéne kérdezni az árára, kíváncsi voltam. Szerencsére a bolt kiírta az elérhetőségeiket, így aztán elmentve azt, másnap felhívtam őket, de már Budapestről. Igen a szitanyomat eredeti, közölték az árat is, nem veszélyes. Mikor járnak Pest felé? Egy hét múlva, ha érdekel a mű, akkor beugranak hozzám is. Érdekelt. Kereskedő megjött és elém tette, amit a kirakatban láttam. Lenyűgözött, leplezni se tudtam az izgalmamat. Majd elém tett másik négyet, a mester más-más időszakaiból. Ott én mattot kaptam, elfelejtettem még alkudni is.

 Optikai tanulmányokat folytat a fény törésével, visszaverődésével, illetve a térlátással és a mélységérzékeléssel kapcsolatban. Foglalkoztatja a mozgás művészi ábrázolása is, aminek köszönhetően csatlakozik a szárnyait bontogató kinetikus művészet alkotóinak kiállításához a Galerie Denise Renében, 1955-ben. Vasarely közzéteszi Sárga kiáltványát, amiben az idősebb és fiatalabb alkotók közötti együttműködést áhítja, felhívja a figyelmet a különféle médiák együttműködésére és a művek sokszorosításával a nagyközönséghez eljutást szorgalmazza, kvázi demokratizálva a műalkotásokat. Az előbbire jó példa, hogy egyik példaképének, Kassák Lajosnak - az otthon elhallgatott magyar avantgard vezéralakjának - Párizsban kétszer is kiállítást szervez. 

5. érintés

Szokásos esti hírböngészés közben láttam meg, hogy a mester halálának 25. évfordulóján az angol Selfridges áruházlánc Vasarely műveiből kiállítást rendez egy londoni egységükben, ahol egyben bemutatásra kerülnek a mester művei által ihletett ruha- és kiegészítő kollekciók is. Mivel kb. egyórányi vonatútra lakom az angol fővárostól, nem volt kérdés, hogy ezt megnézem. 

Az Oxford Street-en már messziről lehetett látni a Vasarely alkotásokkal kidekorált kirakatot. Ahogy beléptem a hatalmas áruházba rögtön a mester fémállványokra helyezett szitanyomatai fogadtak. Rövid keresgélés után megtaláltam a kiállítást is, amit egy kisebb teremben - mint egy szentélyben - rendeztek be azokkal a műveivel, amik igazán híressé tették őt.

Volt itt kisplasztika fémből, fali textilek, kerámialapos szobrok, nagyméretű grafikák és egy olyan rajzlap is, amin a mester utasításokat írt az asszisztenseinek, hogy az adott mű milyen formákból és színekből álljon. A művek között Vasarely ihletésű, korábbi ruhakollekciókat is elhelyeztek. Egyik-másikról nehezen tudtam elképzelni, hogy azt hordta valaha valaki.

A kiállítás után megnéztem az új kollekciót is, amikre a műveiből kölcsönözték a mintákat. A Vega-mintás táskára még azt mondtam, hogy OK (bár az 570 fontos - kb. 245 eFt-os - ára már kissé túlzásnak tűnt), a 40 kilós manökenekre szabott egyberészes ruha már kifejezetten erőltetett volt. A Vasarely-s gitárnál végképp széttettem a kezem. Bár tudom, hogy a mester a művészetet mindenkinek elvet vallotta, de nem biztos, hogy így és ilyen áron.

Az 1965-ben a New York-i Modern Művészetek Múzeumában a The Responsive Eye (A fogékony szem) című kiállításán a Galerie Denise René művészei között Vasarely is bemutatkozik, hatalmas sikerrel, ami elhozza neki a világhírt. Ekkor terjed el az op-art (optical art) kifejezés a kiállított művekkel kapcsolatban. 1969-ben retrospektív kiállítása nyílik a budapesti a Műcsarnokban, letörve az akkori magyar kultúrát irányítók fanyalgását az avantgard művészet iránt. Adományainak köszönhetően állandó kiállítás nyílik műveiből Pécsett, szülőházában 1976-ban. Ugyanebben az évben Gordes után megnyílik a második állandó tárlata Franciaországban, az Aix-en-Provance-ban létrehozott Vasarely Alapítvány épületében, aminek a tervei és kivitelezése az ő elképzeléseit tükrözi. Művei létrehozásához és sokszorosításához asszisztensi csapatot állít fel, megvalósítva azt az álmát, hogy azok az átlagemberek otthonába is eljuthassanak. Nemcsak a papírt, a kartont, hanem az üveget, a plexit, a fémet és a kerámiát is felhasználja műveihez kilépve a síkból térplasztikákat, kinetikus reliefeket is alkotva. Felsorolhatatlan mennyiségű kiállítása a világ minden pontján elismerté, az op-art ikonikus alakjává teszi.

1997-ben bekövetkező halálával teste megnyugvásra kerül, de művein keresztül szellemisége és gondolatai mindmáig velünk maradnak, kitörölhetetlenül bekerülve a Művészetek Halhatatlanjainak Nagycsarnokába. 

A poszt írója az 'Angol, ami neked biztosan kell!' nyelvkönyv társszerzője.