Az elém tett űrlapon fenyegetően sorakoztak a kérdések. Hiába, ha külföldiként bankszámlát akarsz nyitni Angliában, akkor mindent tudni akarnak rólad. Már túl voltam a kötelező alapkérdéseken, de mi a fene ez a 'DOB'? Most írjam ide, hogy én kérem soha nem doboltam? Ügyintéző kedvesen érdeklődve néz rám, tuti hülyének néz. Érzem, hogy egy izzadságcsepp végiggördül a gerincemen, csak rá kellene kérdezni erre a 'DOB'-olásra, vagy mire. De csak lazán, mint egy vizsgán, hogy túlképpen én roppantul készültem, de hirtelen ez itt nem ugrik be. Szóval mi is ez a 'DOB'? Date of birth (születési dátum). Ja persze, mosolygom el a kínomat, de közben lelki szemeim előtt látom, hogy megnyílik alattam a föld és én az olvadt magma közepéig süllyedek szégyenemben. Ilyet nem tudni, gúnyolódik rajtam a belső hangom. Vörös vagyok, mint a rák. Hazafelé is ezen dühöngök, a francba, hogy egy angol nyelvórán nem tanítanak egy űrlapot kitölteni, nem tudok annak se örülni, hogy végül megkaptam az angol bankszámlámat megigényelt bankkártyával és így nem kell csekken átvennem a fizumat, amiből szép summát lenyelne a bank készpénzre váltáskor.

Még vár rám néhány ilyen kör. Társadalom biztosítási szám igénylés, egy másik albérlet keresés, havi buszbérlet, bejelentkezés a házi orvoshoz és még amiről nem is tudok. Mit mondjak, a bankszámla nyitási bodicsek után kicsit tele a gatyesz. Csak kéne egy angol tanár itt, aki legalább megtanítana, hogy milyen kérdésekre számítsak, mert addig minden szép és jó, amíg én elmakogom, hogy miért jöttem, de aztán jönnek az érthetetlen kérdéseikkel, és ott megáll a tudomány. De hát tecciktudni én ezt nem tanultam, fel is vagyok mentve amúgy is társadalom biztosítási szám igénylésből. Rendben Uram, megértjük, akkor majd talán legközelebb, neeeeext. 

Na jó, nézzük. Angol nyelvtanárok a közelemben. Internet pajti kidob jó sok tanárt nekem. Legyen a legközelebbi, aszongya kb. 10 perc gyalog. Naomi Azevedo. Jó értékelések, egyetemi végzettségű, anyanyelvi tanár. De miért Azevedo? Megkérdezem. Férj családja Portugáliából származik. Ok, rendben. Próbaóra leszervez. 

Naomi széles mosollyal fogad és már az ajtóban elindul egy kedves, udvarias diskurzus, ami a nappaliban az étkezőasztalnál folytatódik. Mikor jöttem Angliába, milyen céllal, mit dolgozom, mi a végzettségem, család, hobbi stb. Már az első pillanattól érzem, hogy végre, ez az. ami nekem annyira kell, egy anyanyelvi angol tanár. Teljesen stresszmentesen elbeszélgetjük az első próbaórát és megkapom az értékelést. Alsó középfok, rémes magyar akcentus, igeidők keverve. A beteg műthető, a túlélési esélyei jók.

Akkor térjünk a lényegre, mennyi az annyi. 1 óra 25 angol font. Hm, nekem másfél óra kellene. Jó, akkor az 30. Ez a matek hogy jött ki? De nekem OK, ámen. Akkor jövök heti egyszer, ez fér most bele, és mindig ugyanakkor, tessék beírni előre. Megkapom, hogy milyen könyvet szerezzek be, és a következő héten indulunk. Alig várom.

Nem tudom, hogy minek köszönhető, de úgy érzem pár angol óra után, mintha egy Trabiból beültem volna egy Ferrariba. Tényleg nem tudok más hasonlatot mondani, de mikor az anya tanítja a gyermekét az anyanyelvre, türelmesen, akár százszor kijavítva, elismételve a szavakat. Naominak sok dolga volt a Hunglish kiejtésemmel. Érthető, hisz nem mindegy, hogy azt mondom, hogy 'tigle' vagy azt, hogy 'tégla', az előbbit senki nem értené meg. Nagyon nehezen áll át a sok rosszul megtanult szó a helyes kiejtésre. És ahogy kilépek óra után az ajtón, már próbálhatom is ki, hogy mennyire haladtam, hisz anyanyelvi környezetben vagyok. Jé, a buszbérletet lerendezem csuklóból, nahát az angol főnököm érti, hogy mit akarok, hoppá a szabadság igénylésem csont nélkül sikerült, a házi orvosom érti, hogy mi a gondom. 

Alig várom a következő angol órát, roppant élvezem. Volt bennem egy kis félsz, hogy lehet angolt tanulni olyantól, aki nem tud magyarul, csak az anyanyelvén, de pár óra után már tudom a választ, simán. Persze ehhez kell Naomi türelme és toleranciája, a rutinjáról ne is beszéljünk. Sikerül itt is mindig egy kicsit elkanyarítanom az órákat a hétköznapi élethelyzeteim megbeszélése irányába, de ezt a tanárnénim nem bánja. Érti, érzi, hogy külföldiként azért itt rengeteg kihívás ér engem és ezekben örömmel segít. 

Faljuk a könyveket. Alsó középfok, középfok, alsó felsőfok, közép felsőfok. Folytatódnak a kötelező formagyakorlatokkal vegyített kötetlen beszélgetések. Megismerek Naomin keresztül egy angol családot, kultúrát és a családján keresztül egy kis történelmet. A nagypapa II. világháborús fotója és kitüntetései a falon, a 'D' napon vezetett kétéltű partraszálló járművet golyózápor közepette, joggal büszke rá a családja. Ekkor esik le, hogy tulajdonképpen a nyelvet nem lehet sterilen tanulni, kell tudni hozzá kicsit a történelmet, kultúrát, gondolkodásmódot és ismerni a mindennapi élethelyzeteket.

Már két éve jártam Naomihoz, mikor egyik reggel álomból ébredve ugrott be, hogy mennyi hasznos tudást és információt kaptam tőle olyan témákban, amik nem voltak benne a tankönyveimben és amik nekem gondot okoztak a hétköznapokban. Írtam neki egy sms-t, mit szólna hozzá, ha ebből írnánk egy nyelvkönyvet. Azonnal igent mondott. Már aznap nekiálltam a könyv megírásának, volt téma bőven.

De ez már egy következő történet.

A blog írója, az 'Angol, ami neked biztosan kell!' című nyelvkönyv társszerzője.