'Meg kéne tanulnom angolul?', 'Kár. hogy a suli után nem folytattam a nyelvtanulást, de hát jöttek a gyerekek!', 'Kellene egy nyelvvizsga papír, könnyebben tudnék munkát váltani!', 'Nekem nincs semmi nyelvérzékem.'.

Hallgatom a barátokat, ismerősöket, miután megtudják, hogy Angliában élek és angolul trénelek raktári dolgozókat. És én pontosan tudom, hogy ezek az emberek soha nem fognak megtanulni angolul.

Tudod miért?

Mert nincs motivációjuk.

Feltételes módban beszélnek, sóhajtoznak és önigazoló kifogásaikat hajtogatják. Túl vannak néhány sikertelen nyelvtanulási kísérleten, önbizalmuk a porban, és bámulattal néznek azokra, akik már akár eljutottak egy-két egyszerű mondat megalkotásáig.  

De ez a motiválatlanság megvolt az én életemben is, mikor oroszt kellett kötelezően tanulni. Utáltam az oroszt és a tanárt is. Pedig nem a nyelvvel volt a gond, hisz az orosz nyelv is ugyanolyan szép, mint a többi. Hanem, hogy kötelező volt tanulni. Nem is emlékszem már szinte semmire, csak egy mondatra, hogy kell egy pohár vizet kérni, mivel a tanárnénink ezzel zríkált minket állandóan, hogy annyira hülyék vagyunk oroszból, hogy még ezt se tudjuk. Úgyhogy ezt kívülről bevágtam és a legközelebbi beszólásánál elmondtam neki. Többet nem emlegette.

Tudjátok az a baj, hogy nyelvet tanulni az egy gyötrelmekkel teli, viszonylag hosszadalmas folyamat. Tudom, hogy úton-útfélen kint vannak a reklámok, hogy két hét alatt megtanítanak folyékonyan angolul, meg hogy csak felteszed a fülest a fejedre és álmodban megtanulsz, na de legyünk már őszinték magunkhoz, ki hiszi el ezeket?

Kell, hogy legyen motivációd, mert az tart lendületben. A motiváció segít át a kudarcélményeken. Mikor úgy érzed, hogy volt egy jól sikerült angol órád és utána a házi feladatod csupa pirossal áthúzott javítással lesz tele és a tanár fél órát magyaráz és értetlenkedik miatta, na itt a Rambo is elvesztené a motivációját. 

Szóval tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért akarsz nyelvet tanulni? Mi a célod vele, ami miatt eltántoríthatatlan vagy és a nehézségek ellenére se fogod feladni? 

Persze tudom, hogy sok esetben egy kényszer áll a háttérben, mert nem kapod meg a diplomádat nyelvvizsga nélkül, vagy a munkahely kötelez rá, ha nem akarsz záros határidőn belül munkanélküli lenni, csak az a baj ezzel, hogy valahogy összekínlódod azt a fránya papírt, majd egy-két év alatt elillan az addig megszerzett tudás utolsó kis morzsája is.

A belülről fakadó motivációnál viszont más a helyzet, az időtálló és lepattannak róla a nehézségek és a körülmények. Tisztában vagy vele, hogy nyelvet tanulni nem egy gyalog-galopp. Teljesen más szavak, kiejtések, nyelvtani logika és nyelvi gondolkodás.

Eleinte magyarról fordítasz mindent, keresgéled a szavakat. Úgy érzed majd, mintha egy szénnel teli, rozsdás csillét kellene egy végtelen bányajáratban tologatni. Szenvedsz, értetlenkedsz, mérgelődsz, jönnek a miértek, de te csak csinálod, csinálod, csinálod, mert a motivációd erős, van miérted .. és hopp, egyre kevesebb a piros áthúzás a házidban, elkezdesz szeretni órára járni, elkapsz egy mondatot a kedvenc együttesed dalából, elkezded érteni a filmek monológjait. Csodálnak téged a kollégáid, hogy már tudsz néhány mondatot összerakni. És elkezd a csille fürgén gurulni, már nem tiszta erőből kell nyomnod és látsz egy kis fényt messze, a kijáratot. Megnő az önbizalmad, megszereted a nyelvet, és tudod, hogy most már megállíthatatlan vagy. Meg fogsz tanulni folyékonyan beszélni angolul.

(A blog írója az 'Angol, ami neked biztosan kell!' angol nyelvkönyv társszerzője.)